Sajnos a távolság miatt nagyon ritkán találkozunk férjem távolabbi családjával személyesen, csak telefonon, levélben és a fiatalabbakkal az interneten tartjuk a kapcsolatot. Többször megállapítottuk már, hogy a személyes találkozóra a lakodalmak és temetések alkalmával van csak példa. Sajnos most az utóbbi adta az alkalmat arra, hogy összetalálkozzunk nagybátyjaival, régen nem látott unokatestvéreivel.  A hivatalos rész után egy étterem különtermében gyűltünk össze, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni. Megpróbáltam én is bekapcsolódni, de a régi történeteken nem éltem át, így kívülállónak éreztem magam. Ekkor fedeztem fel, hogy az egyik sarokban néhány fénykép és egy elkezdett családfa is megtalálható. Érdeklődve néztem a családfa szövevényes ágait és megpróbáltam rájönni, hogy honnan is indul és kihez érkezik. Alapos megfigyelés után kiderült, hogy az elhunyt foglalkozott nyugdíjas éveiben a családfakutatással, melynek befejezését és az ehhez szükséges anyagi fedezetet legkisebb fiára és annak családjára bízta.