Azon gondolkodom, hogy van-e kiemelkedő biciklis történetem. A kerékpár számomra sokat jelent, így elég sűrűn használom, pont ezért nem biztos, hogy ki tudok olyan történetet emelni, ami kilógna a sorból. A kétkerekű biciklizés megtanulásának kálváriáját már elmeséltem, sőt azt is, hogy sárvédő nélkül ne nagyon menjünk olyan helyre, ahol meg kell jelenni és fontos a tisztaság. Talán arról is tettem említést, hogy eléggé félős vagyok, így biciklizés közben bőven odafigyelek mindenre. Lehetne azt mondani, hogy rettegés közepette mitől annyira felemelő a kerékpározás számomra. Ez egy jogos kérdés, sokszor elgondolkodtam már ezen én is, de a rettegés mellett van valami nagyon jó érzés, ami kicsit feledteti, hogy igazából eléggé félek a dombtól, a kanyartól, az autótól és a gyalogostól is egyaránt. Lassan ott tartunk, hogy elküldöm magam pszichológushoz, hiszen így leírva sokkal vészesebbnek tűnik ez az én biciklizési szokásom. De nem baj, én ezt így szeretem és a körülöttem lévők is megszokták már ezt.